Immár lassan egy hónapja lakto-ovo vegetáriánus vagyok, illetve
pontosabban, mivel eszem halat, pesco- vegetáriánus. Ha kiscsaládom tudná,
felhördülnének, ahogy néhány modern és felvilágosult ismerősöm is tette. Azt
gondolták, már csak zöldséget eszem, és semmi állati eredetűt – ha vegán
lennék, éppen így lenne. Ha még tovább mennék a vegán étrendnél is, akkor csak
friss, nyers zöldséget és gyümölcsöt fogyasztanék. Mivel azonban az „én
típusomban” ott van a „lakto” és az „ovo” szócska, ez azt jelenti, hogy eszem
tejterméket és tojást is. Most hogy belegondolok, így, hogy még halat is eszem,
szinte nem is vagyok vega J Mindenesetre százszor egészségesebben élek,
mint előtte. Az egész egészséges táplálkozás mizériám a paleo- táplálkozásból
indult – a paleósok azt mondják, együk azt, amit az ősember is, tehát felejtsük
el a tejet, tojást, gabonát, a csokit ( brrrr), a hüvelyeseket. Mi marad? Hát
sok-sok hús. Ha másra nem is, cirka egy hónapig tartó paleo étrendem arra jó
volt, hogy átálltam a teljes kiőrlésű gabonafélékre (azt nem tudtam megállni,
hogy semmilyen kenyeret ne egyek), kevesebb csokit ettem, és végtelenül
meguntam a húst. Így lettem én vega. Ebben az egy hónapban annyit töprengtem
azon, mit is főzzek, mint még soha életemben; sok inspiráló beszélgetést
folytattam egy extofugyártó kollégámmal, aki jobbnál jobb receptekkel látott
el, és egyre többet olvasok a témában.
Ma éppen a makrobiotikáról olvastam, erről születni fog egy bejegyzés is.
Most pedig a tofuról fogok írni, mintegy összefoglalva magam és mások
számára, amit tudok róla.
A tofu (kínaiul doufu = 豆腐) vagy szójasajt a szójatej
megaltatásával és a visszamaradt
„túró” összenyomásával készül, a kínai, japán és Dél-kelet Ázsia alapvető
élelmiszere. Ahogy terjedt a vegetarianizmus, úgy terjedt a tofu az egész
világon, mivel ez az egyik elsődleges alternatív fehérje forrás azoknak,
akik nem fogyasztanak húst. A tofu íztelen
és szagtalan, de jól átveszi egyéb élelmiszerek és fűszernövények ízét, ezért
édes és fűszeres ételek elkészítésére is alkalmas. Állaga az egészen lágytól a
keményig terjedhet, csak Japánban hétféle tofu készül, Kínában még több
is. Lehet sütni, főzni, párolni; ami
fontos, hogy elkészítése előtt fűszerezzük be, és hagyjuk néhány órát állni,
különben semmilyen íze sem lesz.
De miért is jó a tofu?
Jó minőségű fehérjeforrás, s míg más
fehérje tartalmú ételeket, mint a húst, tejtermékeket, vagy pl. babot nehéz
megemészteni, a tofut sokkal könnyebb, ezért kisgyerekek, idősek és emésztési
problémákkal küzdők is fogyaszthatják. Elsőrangú étel fogyókúrázóknak, alacsony
kalóriatartalma miatt. Telített zsírsav és koleszterin tartalma alacsony,
viszont gazdag ásványi anyagokban és vitaminokban. Beszerezni nálunk ázsiai
élelmiszerboltokban lehet, nem drága, elkészítése gyors és egyszerű. Én az Ázsia
Centerben szoktam venni, egy műanyag dobozkában (kb. akkora, mint amit a kínai
éttermekben adnak, ha elvitelre kéred) négy vastag szelet van, körülötte víz.
Nagyon fontos, hogy ha nem készítjük el rögtön, akkor cseréljük rajta a vizet,
aminek mindig el kell lepnie a tofut. Így tovább eláll. Eddig én főleg
kisütöttem, és főzelékre ment feltétnek, de készítettem cukkinival felfújtként,
vagy rizs mellé zöldséges raguval. Kutatom a tofu recepteket, egyre több van
belőlük az ismert honlapokon is szerencsére. Amint találok valami izgit,
megosztom :)
